- PRAMNIUM
- PRAMNIUMmons vel scopulus in insul. Icaro, unde Pramnium vinum cognominatum est, quod quidam quoque φαρμακίτην appeilant. Athen. l. 1. ex Eparchtde et Semo. De Vino pramnio sic, inter alia, Athenaeus scribit, l. 1. Εἶναι εν Ι᾿κάρῳφησὶ Σῆμος, Πράμνιον πέτραν, καὶ παῤ αὐτῇ ὅ ος μέγα, ἀφ᾿ οὗ τὸν Πράμνιον οἷνον, ὅν καὶ φαρμακίτην τινὰςκαλεῖν. Δἴδυμος δὲ πράμνιόν φησι οἶνον, ἀπὸ πράμνιας ἀμπέλου ούτω καλουμένης. Οἱ δὲ ἰδίως τὸν μέλανα. Ε῎νιοι δὲ εν τῇ καθόλου τὸν πρὸς παραμονὴν ἐποτήδωον, οἱονεὶ παραμένιον ὄντα. Οἰ δὲ πραύνοντα τὸ μένος, ἐπεὶ οἱ πίνοντες προσηνεῖς. Nic. Loydius.
Hofmann J. Lexicon universale. 1698.